|
Mostantól a http://vioricazatrigsorica123.freeblog.hu/-n vagyok megtalálható.
fraszkarikat. holnap 18:20. Finnorszag, en igy szeretlek. attettek a jaratot egy nyekkenes nelkul, es it dobbent meg a neni, hogy jaj, hat ilyen jarat nincs is. hat meg en Második mondat iróniamentesen is megáll. Tényleg szeretem Finnországot.A teganpiak fényében: kölcsönös. Az az igazság, hogy végül is nem volt rossz ez a plusz egy nap. Az utolsó nap épp csak arra volt elég, hogy csak úgy legyek. Ez meg arra, hogy még vagy háromszor bemenjek a városba, videózzak, megnézzem A Szobrot, ha már megtudtam, hol van, ráálmélkodjak sokadjára a Kajaaninjokira, hogy milyen szép ilyenkor.
Újabb videó, ez nem örmény népzene, ez én vagyok. Ritkán szoktam énekelni, nincs is valami fenehajdejajdemilyen hangom, viszont én írtam a szöveget.
minden ország olyan, Meg jo, hogy nem vagyok babonas bammeg. Megerkezem a repterre, csekolok befele, mire neni azzal fogad, hogy hoppa, ez a jarat megszunt, egy oraval korabb elment a repcsi, holnap lehet utazni. Epic. Pentek 13.-an. Ilyen madar marpedig nincs. Kajam sincs, ugyhogy majd valami lesz. Lattam vegul a Lönnrot szobrot, kiderult, hogy csak el kellett volna forditanom a fejem a folyohoz menet. Kicsit meg is konnyeztem, hogy elmegyek. Na erre most ez van. De hogy nem b<rtak szolni, azert ez is olyan mismas megoldas, mennye holnap, anyadek majd becsapjak a vacsit a fagyasztoba... majd vad telefonälgatas, a helyett, hogy egy, unu, raz, yksi darab e-mailt kuldtek volna nekem, hogy ez s ez van. Ja meg a neni a Vartiainennel akart beszelni (elozo koordinator):))?? Na sez?
Nekem tetszett, a táncos-pantomimes szöszmösszel együtt:)
Vita: duduk vagy klarinét? Szerintem utóbbi, a duduknak zihálósabb hangja van, vagy töksüket vagyok... vagy valami nagyon magas hangolású duduk, de tudtommal kétféle van, a sima, meg a basszus, amin leginkább körlégzéssel alá szokták fújni az alaphangot a dallam alá. (Idiótán fogalmazok, de érthető? Pedálhangnak is hívják, csak arról jobb híján mindenkinek a becekli ugrik be.) Szerintem ez alatt is van. Na és ez Gasparyan amúgy, akit már emlegettem, mint általam kedvelt, de 80%-ban hihetetlenül búbánatos zenét játszó karaktert.
13:25-re jön a reptéri taxi. Izgulok, a tatyóm akkora lett, mint egy elefánt. Magától se lenne kicsi, de lakótárs korábban ment el, és rájött, hogy nem fér be hozzá minden (minő döbbenet). Két pulcsi, egy kabát, sapka-sál nálam. Hurrá. Ha jól olvasom a levelet, ötös lett a finnem. Naná, nem kellett beszélni. Utolsó nap. Furcsa volt úgy menni a Lönnrotinkatun, hogy záros határidőn belül nem fogok már ott járni. Csodálkoztam, hogy pont Lönnrotnak nincs itt szobra, holott itt volt körorvos, mielőtt Kalevalát gyűjtött volna, ás aztán is sokat gyűjtött errefelé. Van. Csak én nem láttam, mert nem jártam arra. Eljutottam oda, hogy merek kávézni. Reggel rosszul voltam, lehet, hogy azért is, mert este megittam a maradék konyakot a gép előtt, meg az izgalom... Ím egy régi kedvencem, amiben 'óbégat az örmény'. Copyright by idesanyám, ő is szereti amúgy, mind ezt a számot, mind az örmény zenének azt a részét, amitől nem megy el az életkedve. Kedvenc Yengibarjan-ja is szokott népzenét játszani néha, szerintem az én új kedvencem meg az Armenian Waltz is tetszene neki. Egy Gasparyan-albumot bírtam hazavinni egyszer, na kész, keresztbe bőgtünk rajta.
Ez a szám óriási kedvenc volt mindig, kazettán hallgattuk az egész albumot, és mikor ez jött, lemeredtem, volt, hogy ha amúgy is a padlón ültem, le is feküdtem a földre. Exem konkrétan féltékeny lett az összes örményekre, mikor szembesült ezzel a ténnyel. Egy (kettő) örmény dallal búcsúzom Finnországtól. Elvarrja a szálakat, a másik, a Sari siroun jar olyan, mint egy vallomás (nem értem a szövegét).
És egy másik változat, borzasztó furcsa, az eleje igazából tipikus, amúgy nagyon haptákba vágták, hogy színpadképes legyen. Én nem tudom, miért csinálnak úgy, mintha az örmény népzene török lenne (plusz esztrádos beütések imitt-amott)... (albán népzenével kapcsolatban is kihördült már belőlem ez a kérdés ennszer. Török zene eteti magát, mindenhol ott van, ott is, ahova minek. A kínai császár udvarában is törökök zenéltek [köszönöm az infot, Csati]). De ez nem török, NA. Ugyanaz a Sari siroun yar, némileg esztrádosítva.
Ésbocsánat, de visszabillentem az arányt az egyértelműen jó feldolgozások irányába. Amúgy férfihangon szebb, esetleg alt hangra tudom elképzelni, de nagyon élénken él az emlékezetemben a Bratsch-os bácsi hangján.
Zenedélután. aki látott már Ţărănească táncot: úlisten, ezeknek megy a busza? Nem kekeckedésből, és igen, én vagyok a faláb kapitány, de én eleve majd belezöldültem, mire megtanultam egy lépéssort és már nem is emlékszem rá:))
Na hol vagyok? Utolso elotti alkalommal, mert holnap meg beparkolom a grafikaimat, meg megyek a papirokert ahhoz a Juhahoz, amelyik dolgozik:) Jelentem, alakitottam asment... szerintem senkiben nem hagyott mely nyomot, csak olyan tipikus. Ebed, a villarol leesett a el falat, platty vissza a szoszos tanyerba. Szosz nagyja nana, hogy a halvanyszurke ruhamon... ugy nezek ki, mint egy diszno, es meg le is ettem magam, egen. Haladoknak: meg jo, hogy nem esik, hanem fuj. Bar az eso, mint Csipkepittynel lathattuk, jelentosen hozzajarul a helyzetkomikumhoz.
Izgulok. Lakótárs megnyírta okos fejemet, úgyhogy most nem nézek ki úgy, mint egy bokor a nyócvanas évekből (puha, vastag szálú, tömött hajam van, ilyen hossznál nagyjából zakókefe, ha hagyom elnőni). Egész pontosan a bal agyféltekém aztán úgy szellőzik, tuti nem fog felforrni a hűtővizem. Ma Médiaóránk Lesz. Megnézzük az összes mindenkinek a munkáját. Remélem, a jót tettem fel, főcímmel, minden frincfranccal, háttérben Balanescuval (East). A másik az csak órára készült, óne főcím, Ada Milea (Din roza a rămas doar spinul) a háttérben, csak, hogy tanár bácsi lássa is, hogy dolgozom (bár nem nekem mondta egyszer drámai hangsúllyal, hogy 'Azt akarom látni, hogy dolgozik!', és nem erre, hanem lakótársnak, festészetre. Mert otthon csinálta a munkáit, tanár úr meg annyit látott belőle, hogy semmit se). Holnap meg finn vizsga meg papírhajkurászás meg koránkelésileg Hannunak lakbér adás és megbeszélés, hogy legyen már olyan gyöngyvirág, hogy 13.-án engem is kivisz kettőre a reptérre. Ja, mert itt egy ilyen kis háromnegyed Nyíregyháza méretű településnek is van reptere. Bezzeg én nem tudom, hogy Bragançára hogy a zuristenbe fogok eljutni... Éppen készülök a finn vizsgára, a szomszéd szobában meg hangosan szövegel egy bácsi. Finnül, naná, öblösen, tele torokból, csak röhögni áll meg néha. Gratulálok a logisztikához. Az semmi, de lakótárs meg éppen a szunyálós korszakát éli, de erre még ő is megébred. Most nem volt rá egy szava se, de a négy hónap alatt ha annyi tízeurosom lenne, ahányszor ő gutaütötten pattant fel, hogy bazmeg, már megint itt lebzsel mindenki! Hát tessék reklamálni (szójjá be:)), aki ezt kitalálta (Főbácsi), az az emeleten dolgozik és egy közeli településen lakik, tehát nincs túl sok belelátása a dologba. Na de most már három és fél (lakótársnak kettő) napig már aztán le van ejtve. Kiteszem a 'beszélj hozzám finnül' kitűzőt---(nem teszem ki amúgy, másfél év után nem tudom mennyire lenne hasznos. Legalább látnák, hogy a) tanulom ides anyanyelvüket b) hottentotta vagyok, mondhatják a magukét, DE ne kezdjenek el lendületből tájszólással, szlenggel, hadarva szövegelni, mert elszaladok, Ja, és nincs is nekem olyan). Ja, valaki nézte ma este a hokimeccset (Finnország-Oroszország)? Én csak a felét láttam (addig voltam edzeni). Amikor megérkeztem, finnek mintha ott se lettek volna, oroszok taroltak mint részeg nyúl a káposztásban. Úr Isten, mondom, ilyen nincs. Na, kiderült, hogy én kellett drukkoljak egy kicsit, egyenlítettek! Csak aztán sokan lettünk, beállt az edzőgépen ülve bambulós rendszer, én meg leléptem. Na de mondja már meg valaki, hogy most mi van? Maradt döntetlen, vagy nyertek a finnek valaki? Anya most írta, hogy megérkezett a levél Nyíregyről, hogy elfogadták a portugál utat. Laza vagyok, mint rigalánc. Segítséééég!!!! Következő kérdés: nyíregyiek minden frászkrikát kitaláltak a nyárra. S dolgozni ki fog? Mármint nem követ vágni szakmányba á la szakmai gyakszli, hanem pénzért. Azt is a Sorica, megsúgom, csak győzzem diplomatikusan előadni, hogy mit miért csak egy-egy hétre, pár napra tudok vállalni. Jó, maradt elvileg még ebből is pénzem, meg a diákhitel is otthon halmozódik, de abból vissza akarok egy nagyobb részt tenni, az nem is az enyém, csak kölcsön. Nos. Ujabb sulis poszt. Most epp nem mediaszunet, hanem koordinator- es tanarhajkuraszasi szunet. Koordinatos mondjuk sehol, hala az egnek ez az uriember nem ugyanazert nincs a helyen, mint az elozo (kinek nevet nagymamakoromban is emlegetni fogom s mivel ez egy eleg elterjedt, nemet eredetu finn nev, nem is hagyjak elfelejteni). Viszont lehet, hogy ha mar itt vagyok, alairatom az itteni tanarokkal. Hiaba nem az en dolgom lenne (vagy de, csak lakotarsnak mar nem volt humora hozza, miutan mindent ugy kellett kipasszirozni ugye az elozo koordinatorbol. Es meg akkor se biztos, hogy tortent armi is a passzirozason es szentsegelesen - pl nema emailek kuldozgetesen - kivul). Na megindulok, egyfelol vibral ez a monitor, masfelol nem pont ezert jottem be. Pedagógia néni válaszolt, hogy holnap bent van. Tyuhajj! Másik kettő hallgat rendesen, pedig az ő aláírásuk kellene minél hamarabb. Ma viszont már volt kiállításlátogatás. Jöttek is, ahhoz képest, hogy az elején nagyjából senkire se számítottunk, mert szép idő volt, meg Anyák napja (itt a második vasárnap az), megminden. Ehhez képest egész sokan jöttek, legalább öt család, ebből egy török-finn vegyespáros. Utóbbiaknak két gyereke volt, a nagyobbik lány, ő nyugisabb volt, leült a munkához, figyelt a feladatra is, a kisebbik viszont a tipikus égedelem impulzív kissrác volt, az elején festett valamennyit, de inkább csak a színekben tobzódott, megörült neki, hogy némi keverés után a piros meg a kék pacából meg nagyobb lila paca lett és így tovább. Volt több ilyen kis gyerek is, átlagban inkább nyugisabbak voltak, ez az egy ilyen kis higanymozgású volt, de őt az apja is bátorította, láthatóan tetszett neki, hogy az ő fia ilyen kis pattanóbolha. A többieknél nagy átlagban nagyon látszott, hogy másképp tanítják őket rajzra. Megfigyeléseim szerint Magyarországon egyre inkább ingalengés van a 'képességfejlesztés' meg a teljes madáróra között. Jó lenne, ha jönne egy gyakorló rajztanár, és kijavítana, de pl az én gyerekkoromban külön volt környezetismeret, technika és rajz, és ezekben jelentek meg néha a másikra utaló elemek. Ha megjelentek. De sokszor volt olyan érzésem, hogy itt is külön akarják venni az elsőre nagyonügyes kis 'zseniket', a többieket meg konzerválni ott, ahol vannak. Igazából nem látom be, mitől egyszerűbb így az élet, de komolyan megfigyeltem, hogy míg rajzból gyakran pont én voltam kiemelve (mert benne volt a kezemben a bugi, sokat rajzoltam és szerettem rajzolni), addig a nagyobb felkészülést igénylő, melósabb technikából az egyik tanár megingathatatlanul elkönyvelte, hogy én márpedig fakezű vagyok (otthon nem nagyon használtam sem a varrógépet, sem a szerszámokat, jegyzemmeg, mindkettő kéznél volt, mert tatám asztalos volt, Anyukám pedig rengeteget varrt egy időben bérbe is, és még megvan mindkét gépünk. De a lustaság nagy úr). Vicces volt, mert emellé egy cincogós hangú, kicsit mézesmázos, babarózsaszín stílusú negyvenes nőcit kell elképzelni, hát ahogy elő tudta adni a lesajnálást, már megérte (nem érte meg amúgy, jobb lett volna, ha egy elvetemült tudománypasszírozóval találom magam szembe, aki ha a fene fenét is eszik, megtanítja nekem amit kell). Amikor belekérdezett, komolyan gondolkoztam, hogy hogy is árnyaljam a képet Mattinak (aki a festészettanár, nem tudom, szerepelt-e már névvel), hogy ne rettenjen meg túlzottan. Ugyanis ő nagyjából egy kalapban tárolja a rajzot, grafikát, filmezést, mindenfajta művészeti tevékenységet, és ez itt a normális általános iskolában. Így aztán nem kell rajta meglepődni, hogy az elsős már ügyesen, magabiztosan dolgozik, szinte mindegy is, hogy mennyire szög egyszerű a végeredmény (mert természetesen ez a módszer sem zsenigyár, csak a határozott, természetes mozdulatokkal való munka tetszett nagyon). Jönnek és elveszik a helyet... Nem mindegy, ki dolgozik helyetted?! Ha annyira félted a helyet, mars a mosogató mögé, szalaghoz, bányába! Ja, hogy az aljamunka. Énkérekelnézést. Nem finneknek szól a szentségelés, mindenkinek, magyarok is nyugodtan magukra vehetik! Sztaki szótár helyébe én nem nagyon mondogatnám, hogy a MTA szótára vagyok. Égnek, mint az olajos kapca. 'Ha úgy gondolja, hogy a szót elgépelte, vagy nem biztos az írásmódjában, megnézheti a szótárban megtalálható hasonló szavak listáját. Szabadfordítás: te nem tudsz írni, meg halandzsázol érthetetlenül, de jelentgessé nyugodtan. Gratulálok Sorica. És még meg is jérta az eszemet, hogy a Túrórudit, amit tanár úr hozott Magyarországról, nem csak úgy be kéne summantani a szekrénybe és most megenni pakolás közben. Sőt, ahogy ettem, még az is megjárta az eszemet, hogy szentség, hogy a felétől meg lesz romolva. Így legyen hatosom a lottón, a fene egye meg, centire megettem a felét, és zsupsz, ződ, spórák szerteszét... Marha jó, a számba is jutott belőle. Bazmeg Sorica hogy nem bírsz a nyilvánvalóan hűtőbe való kajával eltalálni a hűtőig... És most akkor pázitívan: a másik fele (az eleje ráadásul, hoppá) jó volt. Broáf. Ráadásul állítólag mérgező a penyész. Jujj de jó. Háromszoros hurrá a lusta fejemnek bakanccsal. Amúgy véhéégre elküldtem a designtöri-esszémet (Helsinki-nézés) a tanárbácsinak. Tyuhajj. Már csak vizkom meg finn van. Meg imádkozni, hogy lehetőleg hétfőn alá tudjam a két nyelvtanárral iratni a papírt, valamint elmásszon az infó az egyetemig (mert a nyelveket nem ám ott tanultuk, hanem a Politechniken, böcsületes nevén Kajaanin Ammattikorkeakoulu-n. És elsőre le tudtam írni a nevét, hoppá). |
